Magyar Anyák Szíve
A Hazád magyar, és te magad ki vagy ?
Egy korhely angol dönté el sorsodat:
Wiskit vedelve, gőggel ajándékoz
Megfosztva honától a szép Magyarországot.
Mivé is leszel, ha ez így megy tovább
végleg elkerülöd a nagy Európát.
Rabló nyelvet tanulsz, felejtéd a magyart,
De nem érted igazán,nincs benne a hazád.
Kapaszkodsz a hitbe,mert katolikus vagy,
Zavarodott lélekként felejtvén fajodat.
Imádkozni próbálsz, de jajj, hiányzik az Anya
Kinek ölelő karja téged befogadna.
Maga a föld is anya, és nő Európa,
Nagyasszonyunk vala, népünk oltalmazója,
Kényszerrel, de haladunk a jövő Európájába,
Ki a közepéből, a nagy nyomorúságba.
Gyűröd magad, együtt szenvedsz családoddal,
Rád is ült a Multi teljes galádsággal,
Lassan már az étked sem az igazi,
Sárba tipor a magyart sem értő kurafi.
Igaz digitalizálódsz, mert ez ma a módi,
Interneten élsz halsz, mert ez a valódi.
Lassan rabszolgává válsz, s agyilag aszalódsz
Nem vagy te magyar már, nem is úgy gondolkodsz.
Látod-e sorsodat, érzed -e jövődet,
Ezt akartad, vagy már csak ez teremtődött,
Az ajkak mindenhonnan, csak hazug szavat szólnak,
Vége lesz így a régi szép Magyarországnak.
Marakszanak, a még megmaradt koncon,
Ellopnak minden mozdítható loncot,
Sajnos, nem látunk az orrunknál tovább,
A vesztedbe rohansz drága Magyarország.
Honi fő kellene országunk élére,
Kinek vére tiszta,ezredek évére.
Népéért cselekvő, igaz hittel áldott,
Talán megmentheti,lassan elvérző hazánkat.
Lesz-e még országunk, lesz-e még nemzetünk,
Tovább szenvedünk, vagy lassan elveszünk.
Eladtak, s még rendre kiárúsítanak,
S a magmaradtak lassan végleg elsorvadnak.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT