Remény / Eszmélés/
„ Ébredj magyar a „ Hún Istenedet”!
Ne fetrengj tovább mocskos szennyedben.
Rázd le magadról vérszívód igáját,
Hogy megszabadítsd lelked kínzó rabságát.
Szellemi topronggyá válsz maholnap,
Behódoltál, s retteged uraid hatalmát.
Félve tekintesz silány utódodra,
S remegve vársz gyötrő halálodra.
Elvesztett „ Hited” a sárban hever,
Letiporva ,meggyalázva maga ketrecében,
S fölötte mulat,liheg a bulldog vezér,
Úgy döntve, hogy a magyar mennyekig fölér.
Despotaként erősödve tovább,
Eljátsza a még megmaradt, népünk vagyonát.
Tobzódva szónokol hitünk sírhantjain,
Eladott lelkünk, könnyünk hullámain.
Volt Himnuszunk, Szózatunk, sok figyelmeztetés,
Fénylő csillagként tündöklő magyar zseniség,
De a sakál sötét uralmával,
Kifosztá énünket zsarnok tudatával.
Válaszút előtt állsz, „ Agy jó népe”,
Nyomor lesz jövőd, vagy felébredsz végre.
Elvész nemzetünk a zsarnok kohójában,
Vagy lerázzuk igánkat erőnk tudatában.
Észhez térünk végre, utunkra térve,
Jobban ügyelve sorsunk teljesítésére.
Utódaink spártai fölkészítésére
Anyáinknak tetsző, Istenünk nagy dicsőségére.
|